MAHNOVSCSINA: Az ukrajnai
anarcho-kommunista mozgalom
1917 és 1922 között
Gyenyikin veresége és a nemsokára ezután bekövetkező bolsevik támadás között volt egy időszak, amelyet a mahnovscsina a belső építésre, a kommunizmus csíráinak gyakorlati megvalósítása felé tett lépések megtételére használhatott fel. Amikor a lázadók elfoglaltak egy-egy települést, már a harcok folyamán megkezdték az agitációs tevékenységet. Tisztázni igyekeztek, hogy ők nem egy új párt vagy kormány, hanem csupán a forradalmi proletariátus élcsapata. Ugyanakkor leszögezték, hogy a proletárok felszabadítása érdekében nem riadnak vissza a kíméletlen, diktatórikus döntésektől sem. A harcban és a kommunizmus felé tett lépésekben azonban biztosították a proletárok kezdeményezéseinek szabadságát, mindaddig, amíg azok nem kerültek ellentétbe a teljes közösség érdekeivel. Vagyis teljes volt a vélemény- és sajtószabadság a proletár forradalmi vélemények és újságok számára. Mást azonban nem tűrtek meg. Ez azonban gyakran csak szép elképzelés maradt, és túlzott, az osztályhatárokon átnyúló pluralizmust eredményezett. Az anarchista doktrína gyengesége, a demokratikus felfogás még meglévő csökevényei okozhatták azt, hogy a mahnovscsina ellenőrzése alatt álló területen mindenféle burzsoá baloldali csoportosulás nyíltan hirdethette nézeteit. Így például Jekatyerinoszlávban - azon két hónap alatt, amíg a lázadók birtokában volt - szabadon megjelenhetett a jobboldali eszer "Narodvlasztyije", a baloldali eszer "Sznanya Vosztanya", a bolsevik "Szveda", valamint több anarchista és mensevik lap. Ez olyan hiba volt, olyan demokratikus gyengeség, amely hozzájárult az anarcho-kommunista harc elgyengüléséhez, és kérdésessé tette a mahnovista proletárdiktatúra erejét.
A jekatyerinoszlávi helyzet odáig fajult, hogy a helyi mahnovista Hadiszovjet kiadta az "ideológiai sokszínűséget", vagyis az ellenforradalom visszalopódzását elősegítő alábbi kispolgári-idealista rendeletet.
"Minden szocialista politikai pártnak, szervezetnek és áramlatnak kivétel nélkül teljes szabadságot adunk felfogásuk, eszméik, tanaik és véleményük terjesztésére mind szóban, mind a sajtó útján. A szocialista ideológia és sajtó terjesztését semmilyen körülmények között sem fogjuk akadályozni.
Megj.: katonai közléseket csak a forradalmi felkelés "Puty k Szvobode" c. lapjának szerkesztőségi engedélyével lehet nyilvánosságra hozni."
A mahnovisták, akik a harctéren vérbe fojtották az ellenforradalmat, a békében hatalmas csapásokat szenvedtek el tőle, anélkül, hogy ennek akár tudatában lettek volna. A vélemények demokratikus sokszínűsége nem más, mint a proletariátus véleményének, a forradalmi véleménynek az eltiprása. Ha a proletárok úgy gondolják, hogy meg kell hallgatni a másik felet is - amely viszont megfordítva soha sem követett még el ilyen hibát -, akkor saját forradalmuk nyakára teszik a kést. A burzsoá vélemény szabadsága nem más, mint annak a véleménynek a szabadsága, hogy az egyik embernek joga van kizsákmányolni a másikat, hogy szükség van szegényekre a kevesek gazdagságának érdekében, hogy a demokrácia és a kapitalizmus jó dolog. Hiszen a burzsoázia legfőbb fegyvere nem a puska vagy a harckocsi, hanem éppen a demokrácia, ez a minden kapcsolatunkba beszivárgó, mindenhol felbukkanó szörnyeteg, ami az emberi kapcsolat és szolidaritás helyére vevők és eladók üzleti egyenlőségét állítja, és amely a tőke éltető levegője, egyetlen lehetséges formája.
Ami az újjáépítés fő vonalait illeti, azok nagyjából hasonlóan zajlottak le, mint ahogy azzal a hetedik fejezetben már foglalkoztunk. Gyenyikin persze feldúlta a területet, számos aktivista halt meg, nem beszélve az infrastruktúra pusztulásáról. De az újrakezdésnek mindig megvan az az előnye is, hogy lehet tanulni a korábbi hibákból, meg lehet kísérelni az elkerülésüket. A felszabadított területeken a mahnovisták azt propagálták, hogy a termelők maguk szervezzék meg közös tevékenységüket, amelynek elosztását, és a szükségleteket közös, átfogó gyűléseken tárgyalják meg illetve mérjék fel. Alekszandrovszkban pl. a vasút is ilyen kommuna kezébe került: ésszerűsítették a menetrendet, megszüntették az első osztályt, a minimumra redukálták a viteldíjat stb. Október 20-án több mint 200 munkás részvételével egy héten át tárgyalt a termelői kommunák gyűlése, hogy a termelés átfogó megszervezését megbeszélje. Augustin Souchy, egy szemtanú így ír a kongresszusról "A munkások élete Szovjet-Oroszországban és Ukrajnában" c. könyvében.
"Amikor 1919 októberében Mahno bevette Alekszandrovszkot, az egész kormányzóság munkásait és parasztjait gyűlésre hívta össze. Ezt Volin szervezte, aki anarchista volt, mégsem önszántából, hanem a háborús felfordulás és a kaotikus közlekedés jóvoltából csapódott még júliusban Vosznyeszenszknél Mahnóhoz.(...) Volin, mint anarchista, ellensége volt a pártpolitikának. Emiatt nem szándékozott a bolsevikok uralma alatt élni. Ezért működött együtt Mahnóval, és hívta össze ezt a kongresszust.
Mahno seregének szüksége volt a parasztok támogatására. Követeket küldtek a falvakba azzal a kéréssel, hogy a parasztok válasszák meg megbízottaikat és küldjék el őket Alekszandrovszkba. A különböző pártok képviselői hiába könyörögtek Volinnak, hogy ne csináljon őrültséget, és Isten és a forradalom nevében állítson össze inkább pártlistákat, hogy a parasztok azok szerint vehessenek részt a találkozón. Azt remélték persze, hogy a kulákok lesznek majd többségben, és az ő véleményük fogja uralni a kongresszust. Nagy fiaskót jósoltak. Volin azonban azt válaszolta, hogy a parasztok már igazán jól megismerhették a pártokat, és itt az ideje a pártpolitikával való szakításnak. Így a kongresszus a pártok képviselete nélkül jött létre, és ezt senki sem sérelmezte a parasztok közül. Sőt, a találkozó megnyitásakor a parasztok megkérdezték, hogy képviselve van-e valamilyen párt. Mikor kiderült, hogy a szakszervezetek delegátusaként hét mensevik is jelen van, a parasztok kijelentették, hogy nekik távozniuk kell, és addig nem kezdték el a tárgyalást, amíg a mensevikek el nem hagyták a termet. Néhány résztvevő megerősítette, hogy még soha sem vettek részt olyan gyűlésen, amelyet ekkora összhang jellemzett volna. Minden veszekedést és pártharcot kiküszöböltek. 1 A gyakorlati teendőket beszélték meg, és a lényeg a mahnovscsinának nyújtott segítség volt, hogy folytathassa a harcot Gyenyikin ellen. Egyöntetűen úgy döntöttek, hogy segíteni fognak: akinek sok lova van, adjon oda kettőt, akinek csak három, az egyet... Akinek két lova volt, az ne lovat adjon, hanem takarmányt, szénát vagy egyéb szükséges dolgokat. A résztvevők legnagyobb megelégedésére a találkozó pártoktól és kulákoktól mentesen zajlott le."
A győztes forradalmárok feloszlatták a rendőrséget, és megjelentek a munkás- és parasztmilíciák járőrei. A gyűlölt börtönöket rögtönzött népünnepélyek keretében robbantották fel. Megvitatták a propaganda és a hadsereg problémáit, eltörölték a hadkötelezettséget, de kiáltványban szólították fel a 48 év alattiakat a közös, önkéntes harcra. A kulákok számára bevezették a kényszerrekvirálást, a szegényparasztoknál ez - elvileg mindig, gyakorlatilag többnyire - önkéntes alapon történt. A parasztok általában segítették a forradalmi erőket szállással és élelemmel egyaránt, akár otthonaikban, akár a központokban (Guljajpoljéban és Alekszandrovszkban) felállított közellátási raktárakon keresztül. A parasztok elfogadták, hogy gondoskodnak a tanárok ellátásáról. Az oktatást egy parasztokból, munkásokból és értelmiségiekből álló anarcho-kommunista bizottság ellenőrizte és irányította. Ők alakították ki a tantervet, és vigyáztak annak forradalmi jellegére. Guljajpoljéban több elemi iskola mellett két "forradalmi egyetem" is létrejött. Külön agitátorok dolgoztak a forradalmárok között az analfabétizmus felszámolásán. Az általános tananyag a következőkből állt: politikai gazdaságtan (Marx: Bérmunka és tőke), történelem, az anarchizmus és kommunizmus elmélete, a francia forradalom és a Párizsi Kommün története, valamint az aktuális események elemzése. A pedagógiában Ferrer elveit alkalmazták, tankönyveket nyomtak, és újjáépítették a Gyenyikin által lerombolt "népi színházakat".
A békés építkezés soha sem sejtett erőt és kreativitást szabadított fel a proletárokban. Maguk a "régi" anarchisták és kommunisták is megdöbbenve látták, hogy lemaradtak: a parasztok és munkások lelkesedése és ötletgazdagsága alig ismert határokat. Az emberek megérezték, hogy ez az a társadalom, amiről valójában mindig is álmodoztak.
A területnek mindenekelőtt békére lett volna szüksége, hogy tovább erősödhessen. Ez azonban több okból is lehetetlen volt: egyrészt az ellenség csupán erőt gyűjtött, másrészt a mahnovisták nem elégedhettek meg azzal, hogy csupán a felszabadított területeken működjenek. Felismerték azt, amit a bolsevikok igyekeztek Breszt-Litovszk után gyorsan elfelejteni, hogy a proletárforradalom nem korlátozódhat csak egy területre, országra vagy földrészre. Folyamatosan igyekeztek exportálni a forradalmat, de az újjáépítés lázában mindenképpen csökkent katonai éberségük. És a legnagyobb hiba: alapvetően megbíztak a baloldali frakciók forradalmi akaratában. Megbíztak leendő hóhéraikban, a bolsevikokban is.
Lábjegyzetek :
1 Hát ez azért valószínűleg nem igaz. Hiszen vita nélkül mi értelme lett volna az egésznek? Egyébként Volin nem ilyen idilli egységre emlékezett vissza.
Source: Barikad
Return to The Nestor Makhno Archive
Other pages connected to this site: