MAHNOVSCSINA: Az ukrajnai
anarcho-kommunista mozgalom
1917 és 1922 között
Az előző fejezetben foglaltakkal szemben a bolsevik sajtó soha nem jelentette meg a mahnovistákkal kötött egyezményt. Csak a folyamatos nyomásra jelentek meg részletek az amúgy igazán nem hosszú szövegből. Ez a tény bizalmatlanná tette a felkelőket. Amint elterjedt a híre Vrangel krími vereségének, Grigorjev Vasziljenszkij, a mahnovscsina egyik vezetője kijelentette: "Vége az egyezménynek. Mérget mernék venni rá, hogy a bolsevikok egy héten belül megtámadnak minket." Ez november 15-én történt. 26-án a bolsevikok meglepetésszerűen megtámadták Mahno főhadiszállását Guljajpoljéban és a krími csapatokat. A "krími vérfürdő" megszervezését Kunra bízták, aki olyannyira lelkesen látott a feladathoz, hogy ezzel állítólag még Lenin rosszallását is kiérdemelte, és saját elvtársai is hosszú évekig a "krími hóhér" megtisztelő címmel illették. Harkovban letartóztatták a mahnovscsina képviselőit és az összes elérhető anarchistát, szervezeteiket pedig azonnal betiltották. Azt állították, hogy Mahno puccsot szervezett az ukrán szovjetkormány ellen, és csapatai a Krímben megtámadták a "Vörös Hadsereg" egységeit. Az első vádpontról nem mondhatunk biztosat. Tulajdonképpen nem elképzelhetetlen, hogy Mahno ilyen módon kívánta volna kihasználni a győzelemből eredő jó pozícióit. A második pont azonban nyilvánvaló képtelenség. A Forradalmi Felkelő Hadsereg egyszerűen nem volt abban a helyzetben a súlyos áldozatokat követelő harcok után, hogy ezt megtehesse.
A bolsevikok jól előkészítették a rajtaütést. A megelőző napokban a mahnovisták kilenc bolsevik kémet fogtak el Guljajpoljéban. A cseka vezetése kijelentette, hogy túlkapásról van szó, és az esetért felelős 42. cseka-osztag felelős parancsnokát felfüggesztették. Az eset kivizsgálása ürügyén több bolsevik egység érkezett Guljajpoljéba. Ezek 26-án délelőtt 11 óra körül gépfegyverekkel támadták meg a települést. Ugyanezen a napon a "Vörös Hadsereg" győzelmi ünnepségre hívta meg a krími mahnovista csapatok vezetőit. A lakomán azonban az összes anarcho-kommunistát agyonlőtték. Az ötlet kiagyalója és megvalósítója egyaránt öreg barátunk, a magyar Noske: Kun Béla volt. Az ügyesen kivitelezett támadás nagy csapást mért a forradalmárokra. Maga Mahno nem tartózkodott Guljajpoljéban, de a várost a bolsevikok ideiglenesen elfoglalták. A rajtaütést a bolsevikok már korábban eltervezték. A "Vörös Hadseregen" belül a politikai megbízottak már november 15-én terjesztettek röplapokat "Halál a mahnovscsinára!" felirattal. Volin - letartóztatásakor - állítólag szemére vetette ezt az árulást Szamszonovnak, a cseka egyik megbízottjának, aki így válaszolt: "Ön ezt árulásnak tartja? Véleményünk szerint itt csupán ügyes politikai lépésről volt szó. Amíg szükségünk volt Mahnóra, addig értettünk hozzá, hogy felhasználjuk, most, hogy már nincs rá szükségünk ahhoz is értünk, hogy kiiktassuk." Hogy ez valóban így elhangzott-e, nincs rá bizonyíték Volin - nyilvánvalóan elfogult - visszaemlékezésén kívül. Az azonban egyértelmű, hogy valóban így történt a dolog. A mahnovscsinán való rajtaütés után megkezdődött a forradalmárok üldözése. Arsinov így emlékszik vissza erre:
"Jelizavetgrádban tizenöt 15-18 év közti fiút tartóztattak le. Bár még a nyikolajevi hatóságok sem értettek egyet a letartóztatással, azt hangoztatva, hogy inkább a valódi anarchistákat kellene letartóztatni ezek helyett a zöldfülűek helyett, a fiatalokat nem engedték szabadon. Az anarchista-vadászatot Harkovban olyan módon űzték, amire már évek óta nem volt példa Oroszországban. Minden helyi anarchista lakásán csapdát állítottak, akárcsak a "Szabad Testvériség" könyvkereskedésben. Aki csak bement ide, hogy könyvet vásároljon, a cseka kezei közé került. Azokat is lefogták, akiket tetten értek, amint a "Nabat" anarchista röpiratait olvasták, amiket nem sokkal azelőtt legálisan ragasztottak ki a falakra. Egy helybeli anarchista, Grigorij Zesznyik sikeresen elmenekült, mire a bolsevikok feleségét zárták börtönbe, akitől minden politikai tevékenység távol állott. Mikor a nő éhségsztrájkba kezdett, hogy kiszabadulását elérje, a bolsevikok cinikusan közölték vele, hogy ha a férjének fontos, akkor úgyis megjelenik. Ez valóban így is történt, és Zesznyiket letartóztatták."
Hozzá kell fűznünk, hogy ezek az intézkedések nem voltak semmivel sem kegyetlenebbek, mint azok, amelyikeket bármely állam bármikor megtesz a forradalmárok ellen. Sőt, nem is voltak igazán durvák. Csupán ugyanolyanok voltak.
A Forradalmi Felkelő Hadsereg maradéka áttört a perekopi útlezáráson, és visszatért a felkelő területre. A híres Mahno-lovasság 1500 emberéből csak kb. 250-en tértek vissza. A bolsevikok rövid napok alatt több forradalmárt likvidáltak, mint amennyi a Vrangel elleni harcokban elesett. A mozgalom véglegesen elgyengült. Guljajpoljéban Mahno idegösszeroppanást kapott. És ez a lovasság volt a büszke forradalmi hadsereg utolsó maradéka. De a lovasok áttörték a Guljajpoljét bekerítő bolsevik ostromzárat és szétszórtak egy "vörös" kozák egységet. Egy héten belül a csatlakozó parasztok, a bujkáló gerillaegységek és az átálló vörös katonák újra megerősítették a felkelősereget. A lovasság 1000, a gyalogság 1500 főre nőtt. Ez a csapat vette be újra Guljajpoljét, és ejtette foglyul az ott állomásozó 42. hadosztály 6000 katonáját. Három hétre rá Andrelejevszka falunál a forradalmárok szétszórták a 2. "vörös" hadosztályt, és 10.000 foglyot ejtettek. Mint mindig, most is csak a tiszteket végezték ki, a többieket lefegyverezve elengedték. Még három győzelmet arattak a felkelők Komarj, Zarje Konsztantyinovka és Bergyanszk határában. A bolsevikok azonban rövid idő alatt négy hadsereget vetettek be Mahno ellen. Kétszer is bekerítették, de a lázadók mindkét alkalommal áttörték az ostromgyűrűt. A Forradalmi Hadiszovjet úgy döntött, hogy feladja a déli körzeteket, és a csapatoknak biztosítja a teljes autonómiát a gerillaháború megkezdéséhez. A területen azonnal megindult az illegalitásra való áttérés megszervezése. Ekkor a kb. 3000 mahnovistával már mintegy 150.000 "vörös katona" állt szemben. A gerilla-hadviselés a mahnovisták jó helyismeretének és támogatottságának köszönhetően még hozott eredményeket. Továbbra is sokan álltak át az ő oldalukra a "vörös" egységekből. A "Vörös Hadsereg" kénytelen volt külön egységeket felállítani, amelyeknek egyetlen feladata volt a mahnovisták által lefegyverzett és szabadon engedett katonák begyűjtése és újbóli harcba állítása. Ismeretes ugyanakkor a 41. "vörös" egység napiparancsa, amelyben elrendelték az elfogott forradalmárok kivégzését, azzal a - valós - indokkal, hogy a foglyok "anarchizmussal fertőzik meg" őreiket.
Kijevnél a mahnovisták veszélyes helyzetbe kerültek. Egy hegyszorosban elvesztették teljes tüzérségüket és a hadtápot. Teljesen bekerítették őket, de ebből a gyűrűből is sikerült kitörni. A kétségbeesés és a félelem hajtotta őket olyan menetteljesítményre, amellyel messze maguk mögött hagyták a "vörös" lovasságot. Galícián át menekültek, majd a poltavai kormányzóságba behatolva Kurszkhoz közeledtek.
Source: Barikad
Return to The Nestor Makhno Archive
Other pages connected to this site: