A LIBERTER KOMMUNISTÁK SZERVEZŐDÉSI PLATFORMJA
Konstruktív rész
A munka világának alapvető célja a harcban egy olyan szabad és egyenlőségen alapuló kommunista társadalom létrehozása a forradalom eszközeivel, amelynek alapelve: "Mindenki képességei szerint, és mindenkinek szükségletei szerint".
Azonban ez a társadalom nem jöhet létre magától, hanem csakis a társadalmi lázadás ereje által. Megvalósulása a társadalmi forradalom hosszabb folyamatának eredménye lesz, amely folyamat meghatározza és kijelöli a győztes munkáserők útját.
A mi feladatunk, hogy már a mostani pillanattól kezdve kijelöljük ezt az utat, és megfogalmazzuk azokat a konkrét és előrevivő problémákat, amelyek ebben a folyamatban a munkásokat foglalkoztatni fogják; az ezeken való továbbjutás pedig megfelelő megoldásukat követeli.
Teljesen magától értetődik, hogy az új társadalom felépítése csak a munkásoknak a burzsoákapitalista társadalmon és annak képviselőin aratott győzelme után válik lehetővé. Lehetetlen elkezdeni az új gazdaság és társadalom kialakítását, amíg a kizsákmányolást védelmező államhatalmat nem pusztítottuk el, amíg a forradalom alanyát képező munkások és parasztok a kapitalista gazdaság szolgálói.
Következésképpen a forradalom legelső feladata a burzsoá államgépezet lerombolása, a burzsoázia, és minden privilegizált hatalom kisajátítása, és a lázadó munkásakarat kifejezése a társadalmi forradalom alapelvei által. A forradalomnak ez az agresszív és romboló periódusa arra szolgál, hogy megtisztítsa az utat azon az építő folyamatok előtt, amelyek a társadalmi forradalom gerincét alkotják. Ezek a következők:
Termelés
Nem feledve azt, hogy az ország ipara számos munkásgeneráció fáradozásának eredménye, és hogy az ipar számos csoportja könnyedén összevonható, ezért számunkra a teljes ipari termelés úgy jelenik meg, mint a termelők munkaközössége, amely minden munkáshoz egyként tartozik, de nem egyenként.
Az ország termelési mechanizmusa globális, és a teljes munkásosztályhoz tartozik. Ez determinálja az új termelés jellemzőit és formáját; ez a termelés szintjén globális és közös lesz, abban az értelemben hogy a munkások által létrehozott termékek mindenkihez tartoznak majd. Ezek a termékek minden kategóriában - képezik azt az általános ellátási alapot, amelyből mindenki, aki részt vett a termelésben hozzájuthat szükségleteihez, mindenki számára egyenlő alapon.
Az új termelési rendszer teljes egészében mellőzi a bürokráciát és a kizsákmányolás minden formáját, és a testvéri együttműködéssel, a munkásszolidaritással váltja fel őket. A középosztálynak, amelynek a modern kapitalista társadalomban köztes funkciói vannak - kereskedelem, stb. - akárcsak a burzsoáziának, ugyanolyan körülmények között kell részt vennie a termelés új formájában, mint az összes többi munkásnak. Ha ezt nem teszik, akkor ezek az osztályok kívül rekesztik magukat a munka társadalmán.
Nem lesznek főnökök, vállalkozók, tulajdonosok (államiak sem, mint manapság a bolsevik államban). A termelés irányítása a munkások adminisztratív feladata lesz: a munkásszovjetek, üzemi bizottságok, vagy a gyárak és üzemek munkásvezetése kezébe kerül. Ezek a szervek, a közösségek szintjén kapcsolódva egymáshoz lesznek a területi, majd végül az átfogó és federális termelési irányító egységek. A tömegek által felépített és az ő állandó befolyásuk és ellenőrzésük alatt álló szervek megújítják és megvalósítják majd az öngazgatás, az emberek tömegeinek igazi önigazgatásának elképzelését.
Egyesített termelés, amelyben a termelőeszközök és a termékek egyaránt mindenkihez tartoznak, a bürokrácia felváltása a testvéri együttműködéssel és minden munka egyenlő jogaival, a munkásellenőrzés a tömegek által kiválasztott szervei által irányított termelés; ezek az első gyakorlati lépések a liberter kommmizmus megvalósítása felé vezető úton.
Fogyasztás
Ez a probléma a forradalom alatt kétféleképpenjelenik meg:
1. A szükségletek és a termelés összehangolása.
2. Az elosztás.
Ami a fogyasztási javak elosztását illeti, az elsődleges kérdés az elérhető javak mennyiségétől, és az elfogadott tervektől függ.
A társadalmi forradalom feladata a teljes társadalmi rend újjászervezése, és mindenki életszükségleteinek kielégítése. Ez alól az egyedüli kivételt a nem-munkások csoportja alkotja - azoké, akik ellenforradalmi okokból elutasítják a részvételt az új termelésben. De általánosan - az előbbiektől eltekintve - az igények kielégítése mindenki számára biztosított lesz az általános tartalékokból. Ha valamiből nem jut mindenki számára elegendő, akkor az elosztást a sürgősség foka határozza meg; először a gyermekek, betegek, dolgozó családok részesülnek belőle.
Sokkal bonyolultabb probléma magának a fogyasztás alapjának megszervezése.
Kétségtelen, hogy a forradalom első napjától a gazdaságok nem lesznek képesek a teljes népesség életszükségleteit ellátni termékeikkel. Ugyanakkor a parasztok bőségesen rendelkeznek majd olyan termékekkel, amelyekben a városok hiányt szenvednek.
A liberter kommunisták nem kételkednek abban, hogy a városi és vidéki munkások között mutualista kapcsolatok lesznek. Úgy ítélik meg, hogy a társadalmi forradalom csak munkások és parasztok közös harcából jöhet létre. Következésképpen, a fogyasztás problémájának forradalmi megoldása csak a munkások ezen két kategóriájának együttműködésével valósulhat meg.
Ennek az együttműködésnek a megalapozására, a városi munkásosztály, amint megragadta a termelést, azonnal el kell látnia a vidék alapigényeit, és a kollektív mezőgazdaság technikai szükségleteit. A szolidaritás, amelyet a városi munkások a parasztok igényeinek ellátásával fejeztek ki, a parasztságot ugyanerre fogja ösztönözni: hogy kollektív munkájuk termékeivel ellássák a várost.
A munkás- és parasztközösségek lesznek az elsődleges szervek, amelyek biztosítják mind a város, mind a vidék élelmiszer- és egyéb termékigényének kielégítését. Később, a feladatok összetettebbé válásával ezek a szervek olyan folyamatos és fontos funkciókért lesznek felkelősek, mint az ellátás biztosítása, amely garantálja a munkások és parasztok gazdasági és társadalmi életének fejlődését. Ekkor ezek a munkaközösségek állandósulnak, mint az ellátás irányítói.
Az fogyasztás ilyen megszervezése lehetővé teszi a proletariátus számára az ellátás folyamatos cseréjét, amelynek jelentős a szerepe az új gazdaság megerősödésében.
A Föld
A földkérdés megoldásában a dolgozó parasztok - akik nem zsákmányolnak ki más munkaerőt és az agrárproletariátus forradalmi és kreatív erejét látjuk alapvetőnek. Az ő feladatuk lesz a földviszonyok rendezése és a termelés kommunista megszervezése.
Akárcsak az ipar, a termőföld is munkásgenerációk fáradozásának gyümölcseként, közös erőfeszítés eredménye. Így szintén minden dolgozó emberé, de senkié sem külön-külön. És mivel a föld a dolgozók elidegeníthetetlen és közös tulajdona, ezért többé nem adható-vehető, sem bérelhető; ezért nem szolgálhat más munkaerő kizsákmányolására.
A föld emellett egyfajta közös üzem, ahol a közösség megtermeli az életéhez szükségel javakat. De olyan fajta üzem, ahol a történelmi fejlődésből eredően minden munkás (paraszt) a munkáját egyénileg végzi, a többi termelőtől függetlenül. Amíg az iparban a kollektív munka már ma is a termelés egyetlen lehetséges módja, a parasztok többsége egyéni földművesként dolgozik.
Következésképpen, amikor a föld és a megműveléséhez szükséges eszközök a parasztok kezébe mennek át, az eladás és a bérlés minden esélye nélkül, a földművelés formái (közös vagy családi) nem rendeződnek el azonnal egy teljes, körülhatárolt változatba, mint az iparnál. Kezdetben valószítűleg mindkét változat létezni fog.
A forradalmi parasztok maguk fogják meghatározni a föld használatának és művelésének módjait. Ebben a kérdésben nem lehetséges a külső nyomás.
Mindazonáltal, mivel azt állítjuk, hogy csak a kommunista társadalom, amely a társadalmi forradalom értelmét adja, szabadítja meg a munkásokat a szolgaság és kizsákmányolás bilincseiből, és ad nekik teljes szabadságot és egyenlőséget; és mivel a parasztság a lakosság többségét alkotja (Oroszországban majdnem 85%), és így az általa léttrehozandó agrárirányítás döntő tényező lesz a forradalom kimenetelében; és végül, mivel a mezőgazdasági egyéni művelés, akárcsak a magánipar, a kereskedelemhez, felhalmozáshoz, magántulajdonhoz és a kapitalizmus restaurációjához vezet mindezért a mi feladatunk, hogy már ma mindent megtegyünk az agrárkérdés kollektív úton való megoldásáért.
Ezt elérendő, már ma alapos propagandát kell kifejteni a parasztok között a kollektív mezőgazdasági termelés érdekében.
Egy specifikusan liberter parasztszövetség alakítása megfelelően betölthetné ezt a feladatot. Alapvető fontossággal bír majd a technikai fejlődés, amely segíti a mezőgazdaság fejlődését éppúgy, mint a kommunizmus megvalósulását a városokban, mindenekelőtt az iparban. Ha a parasztsággal való kapcsolatukban az ipari munkások nem egyénileg, vagy elszigetelt csoportokként lépnek fel, hanem az ipar mindkét területét képviselő egységes kommunista kollektívaként, ha észben tartják a vidék szükségleteit, és ki is elégítik azokat, biztosítva a falvak számára a kollektív mezőgazdasághoz szükséges gépeket, szerszámokat, mindez a parasztságot a kommunista mezőgazdaság irányába fogja taszítani.
A forradalom védelme
A forradalom védelmének kérdése az "első perc" problémájához is kapcsolódik. Alapvetően a forradalom védelmének leghatékonyabb eszköze a feladatok kielégítő megoldása a termelés, fogyasztás és a földkérdés terén. Ha ezek megfelelően rendeződnek, akkor semmiféle ellenforradalmi erő nem lesz képes megbontani a szabad munkástársadalom egységét. Mindazonáltal a munkásoknak kétségtelenül számos csatát kell megvívniuk az ellenséggel a forradalom fennmaradásáért.
A társadalmi forradalom, amely mind kiváltságaiban, mind magában a létükben fenyegeti a herék osztályát, ennek az osztálynak elkeseredett ellenállását fogja kivívni, és véres polgárháború fog kirobbantani.
Mint az orosz példa is mutatta, ez a polgárháború nem néhány hónapig tart majd, hanem évekig is el fog húzódni.
Bármilyen élvezetesek legyenek is a forradalom első lépései a munkások számára, az uralkodó osztályok óriási erőfeszítéssel próbálnak majd ellenállni még hosszú időn keresztül. Még évekig fognak támadást támadás után indítani a forradalom ellen, hogy elvesztett hatalmukat és kiváltságaikat visszaszerezzék.
Óriási hadsereg, haditechnika, stratégia, tőke - mindezt bevetik majd a győztes munkásság ellen. A forradalom eredményeinek védelmében a munkásoknak létre kell hozniuk megfelelő szervezeteiket, hogy a feladat nagyságának megfelelően fegyveres erővel tudjanak válaszolni a reakciós offenzívákra. A forradalom első napjaiban ez a fegyveres erő a felfegyverzett munkások és parasztok tömege lesz. De ez a spontán erő csak az első időszakban lehet elég hatásos, mielőtt a polgárháború eléri teljes pusztító erejét, és mindkét ellenséges oldal létrehozza saját regulárisan megalapozott katonai erejét.
A társadalmi forradalom legkritikusabb pontja nem is az Autoritás elsöprése, hanem azt követően, az az időszak, amikor az eltörölt rendszer erői általános offenzívát indítanak a munkásság ellen, és amikor meg kell védeni az addig elérteket az állandó támadások tüzében.
Ennek az ellenforradalmi offenzívának a jellege, akárcsak a polgárháború módszerei és totalizálódása arra fogja kényszeríteni a munkásokat, hogy létrehozzák saját elkötelezett forradalmi katonai egységeiket. Ezeknek a lényege és alapvető jellemzői menet közben fognak kialakulni. Éppen úgy, ahogy elítéljük a kormányzás etatista és autoriter formáit, elítéljük a munkásság katonai megszervezésének etatista és autoriter formáját, amely a kötelező katonai szolgálaton alapul. A liberter kommunizmus alapelveinek megfelelően a munkáshadsereg csakis önkéntes szolgálaton alapulhat. A független felkelő partizánok, munkások és parasztok, akik az orosz forradalomban a katonai akciókat vezették jól példázzák ezeket a formákat.
Azonban az "önkéntes szolgálatot" nem szabad a szó szűkebb értelmében tekinteni, mint független munkások és parasztok harcát a helyi ellenség ellen, nem koordináltan egy általános cselekvési terv által, amelyben mindenki harca saját felelősségére és kockázatára folyik. A partizánok akcióinak és taktikájának teljességükben egy általános forradalmi stratégiába kell igazodniuk.
Mint bármely háborúban, ebben a polgárháborúban is elképzelhetetlen a siker a katonai akció két alapvető pontjának betartása: a haditerv és a közös irányítás elismerése nélkül. A forradalom legkritikusabb pontja lesz, amikor a burzsoázia szervezett erőként masíroz a forradalom ellen. Ez a pillanat szorítja majd rá a proletárokat a katonai stratégia alapelveinek elfogadására.
Így a katonai stratégia és az ellenforradalom stratégiája miatt a forradalom fegyveres ereje egy olyan általános forradalmi hadseregen kell, hogy nyugodjék, amelyet a közös hadműveleti tervek és a közös irányítás fog egybe.
A következő elveken alapul ez a hadsereg:
Más szóval, a forradalom védelmének szerve, amely az ellenforradalommal való harcért felelős akár a nagy frontokon, akár helyi szinten (burzsoá összeesküvés, ellenforradalmi szervezkedés), teljesen a munkások és parasztok termelő szervezeteinek kell, hogy engedelmeskedjék, és azoktól kapja politikai irányvonalát.
NB!: habár bele kell illeszkednie a meghatározott lierter kommunista alapelvekbe, a hadsereg maga nem alapelv. Ez csupán a forradalmi katonai stratégiából eredő következmény, stratégiai intézkedés, amelyre a munkásságot a polgárbáború kényszeríti rá. De erre az intézkedésre már most megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk. Alaposan kell tanulmányoznunk,hogy elkerülhessük a forradalom védelmében elkövetett végzetes hibákat, amelyek a polgárháborúban az egész forradalom kimenetelét befolyásolhatnák.